"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."

2. RÉSZ

KÁLLAI - BALÁZS ZSÓFIA

            Első iskolaévemet 1990-ben kezdtem meg a Teleki Blanka Általános Iskolában. Észrevétlenül elröpült a nyolc év, amit ott töltöttem, és máris azon kaptam magam, hogy gyorsan dönteni kell, merre tovább.

Nagyon meghatározó tanárok tanítottak, akiknek mai napig sokat köszönhetek. A szüleimen és nagyszüleimen (köztük tanár nagymamámon) kívül tőlük tanultam először úgy az életről is, mint a tananyagról.

A német nyelv szeretetét Lakos Sándorné tanárnő ültette el bennem, a magyar és történelem tantárgyakat Fejes Ildikó tanárnőtől tanulhattam, és máig nagy kedvencemet, a matematikát Antal Jutka tanárnőtől volt szerencsém hallgatni. Ezeket az órákat azt hiszem, kimondottan szerettem. Néhány kínos biológia hármas és ösztönző történelem négyes kivételével kitűnő tanulónak számítottam. Tajta József osztályfőnök úr pedig igazán túlélő osztályt faragott belőlünk a senkit nem kímélő túráink alatt – akkor legalábbis úgy éreztem, nem bírom, ma már szívesen megmásznám megint az Egedet. Érdekes, sokszínű osztály voltunk szerintem, a mai napig sok minden eszembe jut a volt osztálytársakról, és hogy hogyan láttam őket akkor.

            Azóta ugyanis elég távol kerültem, hogy csak emlékeim legyenek a régi bajtársakról: a gimnáziumot rögtön Debrecenben kezdtem, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Kollégista lettem, és csak kéthetente járhattam haza. Ez a szabály annyira összekovácsolt csapattá tette a kollégiumi közösségünket, hogy mai napig igaz barátokat tudhatok azokból az időkből magaménak. Még nem tudtam, a jövőben mi érdekelne, ezért a humán tagozatra jelentkeztem, gondoltam, olyat tanulok, amit szeretek, abból baj nem lehet. Nem kellett csalódást okoznom senkinek, megálltam a helyemet itt, a kisvárosi általános iskolából hozott tudásommal, aminek nagyon örültem. Itt is nagy tanítókkal találkoztam, akik tovább egyengették a sorsomat, legfőképpen a némettanáromnak köszönhetek sokat, akinek óráin nem csak férjemet ismerhettem meg, hanem végleg elkötelezett a német nyelv mellett is.

Többek között talán emiatt választottam a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karát (jelenleg Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma – Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar), ahol gazdasági agrármérnök szakra jelentkeztem, hiszen itt térítésmentesen tanulhattam a szakfordítói képzést is. Agráregyetem, a humán szakról? Igen, még akkor sem tudtam, mi lenne igazán nekem való képzettség, ugyanakkor felszínre tört a reáltárgyak iránti érdeklődésem, és ez a szak adott egy olyan perspektívát, amelyből már úgy gondoltam, fogok tudni választani: banki szférában és gazdasági területeken is sokan helyezkedtek el ezzel a végzettséggel, természetesen az agrárszektor mellett. Nagyon jól éreztem magam az egyetemen, rengeteg új barátot szereztem, kitárult Debrecen kapuja is előttem. A legnagyszerűbb az volt, mikor a 2006-os, utolsó tanévemet Berlinben kezdhettem el. Erasmus ösztöndíjjal az első szemesztert kint töltöttem a párommal. A Humboldt Universität zu Berlin agrár karán tanulhattunk, többek között közgazdaságtant és agrárjogot, amiből természetesen sikeres vizsgát is tennünk kellett. Életem legszebb időszaka volt tanulmányi éveim alatt, mai napig boldogan emlékszek vissza a berlini hónapokra. Nagyon sokat jelent szerintem egy más európai kultúrát megismerni, ottani diákokkal megismerkedni, látni, hogyan élnek máshol az emberek. Azóta is csak ajánlom másoknak is, ha tudnak, éljenek egy ilyen lehetőséggel. Itthon egy utolsó hajrá, diplomakészítés és védés, szakvizsgák, felsőfokú szaknyelvvizsga és államvizsga után pedig diplomával a kézben a 2007-es év nyara az álláskereséssel telt.

Nem sokáig, mert az akkor Debrecenbe települő IT Services Hungary Kft. alkalmazottja lettem, és egy újabb német orientált szakasza kezdődött életemnek. Eleinte ügyfelekkel tartottam a kapcsolatot, aztán már az új kollégáknak segítettem be, tréninget tartottam, és bő két év múlva egy csoport vezetését is megkaptam. Bár szerettem a korábbi munkámat, mégis ez volt szakmailag a nagyobb kihívás, és nagyon élveztem. A német ügyfelekkel való közvetlen kapcsolattartás már kikerült a munkakörömből, amit a német beszéd hiánya miatt a mai napig sajnálok – sokat kopik így a nyelvtudás, ezt itthoni olvasással igyekszem szinten tartani. Az Egri csillagok már nem csak magyarul, hanem németül is itt áll a polcomon. Közben férjhez is mentem, és jelenleg egy három és egy egyéves kisfiúról való gondoskodás választ el az éjszakába nyúló olvasástól, amit jelenleg persze cseppet sem bánok, legfeljebb lopok magamnak pár perc időt olvasni.

Ősztől pedig azt tervezem, hogy újra beülök az iskolapadba, és az Agráron másoddiplomát szerzek egy olyan szakon, aminek szintén hasznát veszem majd a jövőben. A német mellett pedig az angol nyelvvel is szeretnék még jobban megismerkedni, egy nyelvvizsgáig mindenképpen el szeretnék jutni ebből is, hiszem, hogy a nyelvtudás a legnagyobb kulcs az előbbre jutásban, mind az életben, mind a munkában. Azt mondják, a tanulás frissen tartja az embert, remélem, tapasztalhatom majd, mikor újabb államvizsga áll majd előttem.
Mindig igaznak tartottam azt a mondást, hogy aki tanulni akar, az bárhol tud. Ezért kimondottan szerencsésnek tartom magam, hogy a Telekibe jártam, mert ennek hála nem csak akartam, hanem szerettem is tanulni.