"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."
4. RÉSZ
LASSU BOGLÁRKA
1990 szeptemberében kezdtem az első osztályt a Teleki Blanka Általános Iskolában. Az első két évet még a „
Tornyos iskolában” töltöttük, majd 3. osztálytól már a „Nagyiskola” padjait koptattuk, előbb Nagy Árpádné, majd Petrény Lászlóné osztályfőnök irányításával. Azt gondolom, hogy mindkét pedagógus meghatározó szerepet töltött be életünkben, hiszen tőlük tanultunk meg számolni, írni, olvasni. Emlékeim szerint 4 évig napközis voltam, ahol „megtanultam tanulni”, önállóan.
Felső tagozatban Tajta József került osztályunk élére, aki többek között a testnevelés és a biológia szépségeivel ismertette meg az osztályt. Alapvetően minden tantárgyat szerettem, azonban az Antal Judit tanárnő által tanított matematika az első helyet foglalta el a rangsorban. Illetve a németet (Lakos Sándorné, majd később Bozsikné Barta Mária) és a nyelvtant (Fejes Ildikó) kedveltem még a legjobban. Végig kitűnő tanuló voltam, több versenyen részt vettem. Szerettem tanulni, és persze tudni is.
Mozgalmas diákévek voltak ezek, rengeteg közös programot szerveztünk, imádtam hétvégenként a Zöld Szív csoport tagjaként kirándulni, túrázni. Ma is szeretem a természetet.
1998 őszétől a Remenyik Zsigmond Gimnáziumban folytattam tanulmányimat, ahol a matematika és a német szintén a kedvenceim közé tartozott. Szívesen vettem részt versenyeken itt is. Érettségi előtt németből megkaptam a középfokú írásbeli nyelvvizsga bizonyítványomat. Ez az osztály már nem az az osztály volt, mint a Telekiben. Másról szóltak a mindennapok, a hétvégék.
A Szolnoki Főiskola hallgatója voltam 2002- től 2006- ig. Eleinte nem volt könnyű elszakadni „az otthoniaktól”. Utólag visszagondolva, nagy dolog volt az életemben, hogy „önállósodni kellett”. Vendéglátó és szálloda szakos hallgatóként megismerkedtem a vendéglátás és szálloda világával, a kapcsolódó tantárgyak bevezettek e világ rejtelmeibe. Laktam albérletben, és voltam kollégista is. Az ott eltöltött négy év során olyan embereket ismertem meg, akikkel ma is szoros kapcsolatot ápolok. A diploma átvételének feltétele a szakmai középfokú nyelvvizsga volt, amit sikerült megszereznem még a főiskolai évek alatt, persze németből.
A szakdolgozat megírása nagy kitartást és türelmet igényelt, de sikeresen teljesítettem ezt, majd 2006 júniusában az államvizsgát is. Nagyon jó érzés volt, mikor átvehettem a diplomát! Eleinte azt gondoltam, hogy csak ezen legyek túl, biztos, hogy egy ideig nem veszek a kezembe könyvet! Ennek ellenére 2006 őszétől a gödöllői Szent István Egyetemen tanultam tovább, másoddiplomás képzésben vettem részt. A tanulással nem volt gondom itt sem. A kitartás és a szorgalom meghozta gyümölcsét: 2008 decemberében végeztem, szintén közgazdászként, azonban ezáltal már egyetemi végzettséget kaptam!
Közben a Marshall Kft.- nél helyezkedtem el, az utolsó tantárgyi vizsgámat és az utolsó félévet már munka mellett kellett teljesíteni. Mondanom sem kell, hogy rájöttem arra én is, amit oly sokszor hallottam már: „Addig örülj, míg csak tanulni kell!” Munkahely mellett már sokkal nehezebbnek tűnt minden …
Jelenleg Budapesten dolgozom a Magyar Tudományos Akadémián, belső ellenőrként. Munkahelyi kötelezettségeimnek eleget téve szinte folyamatosan tanulok. Valamint az angol nyelvvel ismerkedem, cél a szakmai középfokú nyelvvizsga, illetve a „használható” nyelvtudás megszerzése. Szeretem a munkámat, szívesen tanulok a mai napig.
Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Kíváncsian várom, ki lesz a következő, akinek a történetével megismerkedhetem. Jó látni a Telekiből kikerült sikeres embereket, akik - a szorgalmuknak, kitartásuknak, céltudatosságuknak köszönhetően - éppúgy rendelkeznek nyelvvizsgával, diplomával, mint azok, akik esetleg nagyobb városi iskolában tanulták meg az olvasás, írás, számolás alapjait. Gratulálok az eddig megjelent cikkek szerzőinek - és előre a még bemutatkozóknak - és kívánok életükhöz jó egészséget, szakmai sikereket és kiegyensúlyozott magánéletet.
VálaszTörlés