"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."

14. rész

BERKES ZSUZSI

Berkes Zsuzsi vagyok, a  ’82-es évjárat egyik képviselője, akit 200 km-re sodort a szél, de ne fussunk ennyire előre!

Általános iskolai tanulmányaimat 1989-ben kezdtem meg nagy lelkesedéssel az akkor „Tornyos” iskolaként emlegetett kicsi iskolaépületben. Németh Margit tanárnőre nagyon szívesen emlékszem, ennyi vidámság, szeretet és nevetés nagyon kevés ember lelkében fér el. Sok hasznos tudnivalóval együtt azt is megtanultam, hogy fel van vágva a nyelvem – amit akkor még nem igazán értettem, de mára tudom, hogy ez igencsak hasznos tulajdonság – ezzel tudom magam megvédeni!

A 3. osztályt már a „nagyok” között, az iskola máig is nagyon szép épületében kezdhettük el, osztályfőnökünk Rátkai Istvánné tanárnő volt, aki csendesen mosolyogva egyengette utunkat. Rengeteg szakkör és sportolási lehetőség várt minket, nekem a kézilabda volt a kedvencem, később egészen szép eredményeket értünk el az iskolai csapattal, Szabó István tanár úrral sokszor utazhattunk vonattal Kálba, Kompoltra játszani a többi iskola ellen. A legkedvesebb emlékeim egyike ez, hiszem a nyomait a mai napig büszkén viselem a testemen. Aligha van valakinek ennyi görbe ujja és nagy tenyere! J Ezeket nagyon fontosnak tartom az életemben, hiszen arra tanított meg, hogy egy kevésbé sportos, gyengébb képességű, gömbölyű lányka saját akaratából lehetett egy ilyen jó sportcsapat tagja! Hálával is gondolok Tajta József tanár úrra, aki megadta a lehetőséget, remélem, megérdemeltem!

5. osztálytól kezdve büszke felsősként tanultunk Gál Péterné tanárnő vezetésével. Minden elismerésemet kivívta, amiért ennyi kamasz gyerekkel ilyen türelemmel és szeretetetl értett szót, mert mi akkor már szinte felnőttnek éreztük magunkat.

Összességében általános iskolai emlékeimnek nem volt szüksége semmilyen korrekcióra, semmit nem szépített rajta az idő, mert elég szép volt „nyers” verzióban is.

Megtanultam tanulni, sportolni, sok szép élményem van, megtanultam küzdeni a nehézségekkel a magam módján és sok barátságot kötni is! A mai napig emlékszem vonalas telefonszámokra a régi időkből, ennél többet azt hiszem, nem is kell leírnom … J

Tanulmányaimat a Neumann János Szakközépiskolában folytattam, ahol elmondhatom, hogy „megéltem” a felső tagozatban tanultak nagy részéből. A nagybetűs élet kapujában is sikerült nem szégyent hozni szüleimre és általános iskolai tanáraimra, felvételt nyertem a salgótarjáni PSZF-re.

3 és fél év nagyon kemény munka várt rám, hiszem gimnazistaként belecsöppentem a pénzügyes és számviteles „nagy koponyák” közé, de a 300 fős kezdő évfolyamból benne voltam a 100 fős végzős csapatban.

Ezek után úgy hozta az élet, hogy Esztergomban kezdtem dolgozni, nagy kalandvággyal és tenni akarással a hónom alatt. Végül is, valamennyire jó irányba indultam, mert azóta is itt vagyok.

Ezen a fotón pár évvel ezelőtt éppen a vár alól nézem a kilátást.

Ami itt történt velem az elmúlt 10 esztendőben, nem férne bele egy fogalmazásba, meg is próbálom rövidre fogni:

Megszerettem az autósportot és megtanultam beleszólni az autó építésbe és szervizbe – szakma híján nem mondhatom, hogy ezeket önállóan tudom csinálni J

Megtanultam táncolni is – azt mondják, akik látták

A sport szeretete megmaradt – csak átalakult … J

És azért kulturálódni is szoktam

Jelenleg Nyergesújfalun élek egy kis lakásban a barátommal, 3 évet töltöttem el azzal, hogy kitanuljam az autóvillamosság és műanyagozás rejtelmeit (gyári autókba építettem extrákat), letettem a targoncás jogosítványt és visszatértem az eredeti szakmámhoz, könyvelőként dolgozom az esztergomi gyermekotthonban.

Így marad energiám tervezni a jövőt: szeretnénk egy kertes házat és lassan-lassan már azt is, hogy apró talpak hangját halljuk a padlón dübörögni.

Ha kérdezik, büszkén mondom, honnan jöttem, mesélek az otthoni ételekről, szokásokról, gyerekkoromról és szüleimről. Végül is itt csak hallomásból ismerik a hevesi dinnyét, a vasútállomás alig néhány sínpárból áll, a sóskafőzeléket meg fokhagymásan készítik! J Én a Teleki menzáján nem így ettem …

Köszönöm a lehetőséget!

Berkes Zsuzsi                                                     Esztergom, 2015.06.25.