Az
Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február
25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a
napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet
hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A
kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának
jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados
uralmát.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során.
Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
Február 25-én emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.
A verset előadták: Csonka Vanessza és Szegő Vivien 8.a osztályos tanulók
Bernáth Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése