Németh Benedekné?
Editke, te vagy az? Rólad szól a megdöbbentő hír?
Elszomorított,
mikor a múlt héten az iskolában azzal fogadtak a kollégák, hogy kórházba
kerültél. Tőlem érdeklődtek, mi van Veled? Fruzsival beszéltem, ő mondta, hogy
köhögtél, de stabil az állapotod. Tegnap meg azt mondta…elmentél.
Pedig nagyon
vigyáztál magadra. Fertőtlenítettél, maszkot viseltél… mégis…
Megrohantak az
emlékek…
Mikor
találkoztunk először? Emlékszel, hoztad Fruzsit Mezőtárkányból a megyei
Kazinczy versenyre. Nem tudtam, hogy Németh Pirikének vagy a sógornője. Aztán
2000 novemberében engem visszahívtak gyesről. Te is akkor kerültél a Telekibe.
Mellém ültél. Nagyon jó „humán munkaközösséget” alkottunk. Mondhatom, barátnők
is lettünk.
Sokat
tanultam Tőled. Határozott voltál, nagy szakmai tudással rendelkeztél. Sok
tanítványunk követett a pályánkon is. Azért az valami, ha egy volt tanítvány
meghív a vizsgatanítására, esetleg az esküvőjére!
Sokszor
voltál osztályfőnök is. Általában engem, az én osztályomat ballagtattad.
Emlékszel, mikor a táblánkra ballagáskor a tablónk fotóját ragasztottátok?
Nevetve mondtad: ”Legalább otthon is nézegetheted a kedvenceidet!”
Vitted
az osztályaidat, tanítványaidat kirándulni, színházba, étterembe. Benedek itt
is társad volt. Kérdeztelek egy alkalommal:
„Esti előadásra
mész az osztályoddal?”
„Meg kell nekik
tanulni ott is viselkedni”- volt a válaszod.
Sokszor
készültünk közösen a városi ünnepségekre. Emlékszel, az egyik március 15-én
milyen hatalmas szél volt? Lógott az eső lába. Két gyerek fogta a kottatartó
állvány és a kotta lapjait. Csak a frizurád bírta mozdulatlanul a viharos
szelet.
Megalakítottad
a Telekiben a kórust. Milyen szépek voltatok egy-egy fellépésen! Büszkén néztük
az egyforma ruhában feszítő felső tagozatos lányokat. Nagyszerűen mutattak!
Felléptetek a „Miénk a tér!” rendezvényein – különdíjjal jöttetek haza - , a
tehetséges tanulókkal külön foglalkoztál akár magyarból, akár énekből.
A
tanítás mellett közösségi munkát is vállaltál. Éveken keresztül voltál az
iskola Közalkalmazotti tanácsának elnöke. Nem volt könnyű feladatod, de mindig
határozottan, következetesen, karakánul kiálltál a közösség vagy egyes kollégák
érdekei mellett.
2012-ben mentél
nyugdíjba.
Ott
ültünk a fizikaiban, s beszédet tartottál. Elmondtad pedagógus pályád
állomásait. Megtudtuk, hogy Siklósról származol.
Sokszor mesélted,
hogyan figyelted A Tenkes kapitánya című film forgatását.
Aztán
érettségi után Heves megyébe kerültél, elvégezted a tanárképző főiskolát, majd
Mezőszemerén tanítottál, ahol megismerkedtél Benedekkel, akivel összekötöttétek
az életeteket. Lányotok született, aki három éve fiú unokával örvendeztetett
meg Benneteket, "aki most Marci, de ha felnő Márton lesz". Pedagógus pályádat nálunk fejezted be. De egy pedagógus nem
megy nyugdíjba! Mindig nevelő, tanító, példa maradtál! Folytattad közösségi
tevékenységedet az egyházközösségben presbiterként, tanítottál a városi
televízió képernyőjén keresztül.
Sokszor
beszéltünk telefonon, személyesen. Mindig érdekelt, mi van velem/velünk.
Recepteket cseréltünk, meghallgattál/meghallgattalak, névnapkor, születésnapkor
hagyományos képeslapot küldtél. Mindig vártam.
Aztán most, ennek
a tevékeny életnek e miatt a rettenetes járvány miatt hirtelen vége szakadt.
Mikor nyugdíjba
mentél nem csak én adtam Neked ajándékot, Te is azzal köszöntél el tőlem. A
könyvben néhány verssort aláhúztál – tintával!
Most én köszönök
ezekkel a sorokkal Tőled!
„…Isten veled,
Vigasztaljanak
méltóbb, zengőbb versek…
Isten veled,
Nézd, fény ragyog
a gyönyörű világon –
Csak ennyi, lásd,
Hogy én eltűntem
és hiányzom.”
Igen! Hiányzol!
Isten Veled,
Editke!
Szomorú szívvel:
Fejes Ildikó
valamint a Teleki
Blanka Általános Iskola nevelőtestülete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése