"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."

6.rész

DOMBORÓCZKI ZSOLT

I. Számú Általános Iskola…azaz a „Telepi Iskola”. 1984-ben itt kezdtem meg tanulmányaimat. Már nem is emlékszem mikor is kapta meg mostani nevét. Gondolom a rendszerváltás idején. (1991-ben. a szerk.)Mert mi azt is átéltük! Tanultunk orosz nyelvet és voltunk kisdobosok és úttörők. Aztán egyszer csak eltűnt mindez. Emlékszem, hogy a „nagy” Fizikai Előadó teremben néztük meg összetömörülve a HAIR című filmet. Ez volt a szabad gondolkodás első szele…

A fura, vagy inkább a szerencse az volt, hogy ez a hatalmas változás mit sem számított az iskolai életünkben. A tanáraink ugyanazzal a szigorú, de törődő szeretettel és elhivatottan tanítottak mindenfélére. Nem is tudnék kiemelni senkit a tanári karból, mert mindenki mást és másképpen tanított, de mindenki megtanított valamire. Megtanultam kifejezni magam a szavakkal, megtanultam lerajzolni, amit láttam, megtanultam számolni és megtanultam fegyelmezett és kitartó lenni a sportban és az életben.

Gyerekként mindig csodáltam és furának tartottam, hogy Egerből miért utazik sok tanár ebbe a kis iskolába, hogy taníthasson minket. Ma azt gondolom, azért, hogy minden diákhoz eljuttassa a tudást. Itt még minden tanuló sorsa nyomon követhető, még nem olyan nagy a létszám, hogy ne vegye észre a tanár, hogy ha valami baj van.

Legjobban talán az fejezi ki tanárjaim iránt érzett tiszteletemet és szeretetemet, hogy én is a kollégájukká váltam.

Középiskolai tanulmányaimat is Füzesabonyban, a Remenyik Zsigmond Gimnáziumban folytattam. Első évemben a helyi színjátszó kör tagja is voltam, melynek során több darabban is szerepelhettem. Legnagyobb előadásunk Budapesten volt egy országos találkozón, ahol Oscar Wilde – Canterville-i kísértet-ét mutattuk be.

1996-ban érettségiztem, de ezután nem folytattam a tanulást… Illetve mégis. Volt egy álmom akkor. Be akartam járni a világot és szerettem a nagy gépeket. Tanfolyamról tanfolyamra tettem le a gépjárművezetői vizsgákat, míg elértem az elérhető maximumot. Nagy kamionnal jártam be 5 éven keresztül Európát. Miután láttam, tanulni is akartam róla.

 Kísérletet tettem az Eszterházy Károly Főiskolára (EKF) felvételt nyerni testnevelés- földrajz szakra, amely nem sikerült elsőre. Rájöttem, hogy újra meg kell tanulnom tanulni. Hogy növeljem a felvételim sikerének esélyét egy kiegészítő érettségit tettem pedagógiai ismeretekből a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban és 2002-ben beiratkoztam az EKF-re „Nulladik” évfolyamra, ahol a szaktanfolyam mellett testnevelési előkészítés volt.

2003-ban Pedagógiai-, és gyógypedagógiai asszisztensi képesítést szereztem, de nem maradtam az EKF-en. Rájöttem, hogy nem akarok komolyabban foglalkozni a testneveléssel. Inkább csak hobby szintjén. 2005-ben felvételt nyertem a Nyíregyházi Főiskolára (NYF), környezetvédelem-földrajz szakra. Itt éreztem, hogy megtaláltam a helyem. „Szerencsém” volt, mert az első évben minden természettudományi tárgy alapjait megtanultuk. Ebben volt kémia, fizika, biológia és matematika is a további legalább 25 tárgy mellett. Kicsit nehezebb dolgom volt, mert sok idő kimaradt ezen tudományok tanulmányozásából, de kellő szorgalommal fölzárkóztam és jó eredményekkel teljesítettem a vizsgáimat.

A szakdolgozatomat földrajzi témából, de környezetvédelmi alapokra helyezve írtam meg. Itt is kellően elhivatott és keménykezű tanáraim voltak, ezért mindenben pontos és alapos munkát követeltek meg. A témám: a „Teljesítménytúrák környezeti hatása a Mátrában” volt. Másfél évig dolgoztam rajta, de a jutalma nem maradt el. Negyedik évemben első helyezést értem el a Főiskolai Tudományos Diákkonferencián. A diplomához szükséges gyakorló tanításaim egy részét a Teleki Blankában tarthattam meg. Nagyon jó érzés volt „már majdnem kolléga”-ként visszajönni ide.

A szerencse mellém állt, mert 2009-ben – a főiskolai diplomám megszerzése évében – a Környezetvédelmi Tanszék megkapta az Msc-s képzés jogosultságát. Igaz ugyan, hogy a gimiben még főiskolán sem gondolkodtam, de megérintett a tanulás élvezetének szele és nem is gondolkodtam, hogy beadjam a felvételi kérelmemet az egyetemi képzésre. 2010-ben Környezettan okleveles tanárként léptem ki az NYF kapuján. Az egyetemi végzettség megszerzéséhez szükséges gyakorló tanításaimat ugyancsak Füzesabonyban, a Remenyik Gimnáziumban végeztem. Felemelő érzés volt a volt tanáraim kollégájának lenni és a tudományt átadni a diákok részére.

A főiskola évei alatt megszereztem a diplomához szükséges középfokú nyelvvizsga szóbeli részét német nyelvből és közvetlen annak befejezése után sikerült felvételt nyernem a 4 hónapos tűzoltó alaptanfolyamra. Tanulmányaimat párhuzamosan folytattam, és felváltva vizsgáztam az iskolákban. Az egyetem után Budapestre kerültem egy tanévre, ahol elvégeztem a Tűzoltó-tiszti képzést. Nehogy egyszerű legyen a tanévem, a főiskolai tanárom felkeresett, és felkért, hogy a szakdolgozatom témáját még komolyabbá téve, induljak el a 2011-ben megrendezett XXX. Jubileumi Országos Tudományos Diákköri Konferencián. A sok munka és éjszakázás itt is elérte a célját és első helyezett lettem. A tiszti képzés évzáróját követő napon elkezdem a német nyelvtanfolyamot ismét, hogy az egyetemhez szükséges középfokú (komplex) német nyelv írásbeli részből is levizsgázzak.

Jelenleg angol nyelvtanfolyamra járok, hogy ebből a nyelvből is legalább egy középfokú nyelvvizsgát tegyek.

          A sporttal sem hagytam fel soha. Rendszeresen részt veszek a Bükkben és Mátrában megrendezett 25-60 km-es teljesítménytúrákon és 2006-ban lefutottam a Budapest Marathont, majd azt követő években 4 fél-marathont.

Hogyan látom ma azt, amit itt leírtam? Nagy erőfeszítés és lemondás volt bepótolni a tanulásból kimaradt éveket, de ma sem csinálnám másképp. A munka önállóvá és kitartóvá tett, és segített megbecsülni a tudományok adta tudást.  Sosem késő változtatni az életünkön, az alapokat megkaptam a tanárjaimtól, a többi már rajtam múlott… Egy bölcseletet megfogadtam egy 87 éves úriembertől: a fiatalos lendület megtartásának titka, hogy mindig tornáztatni kell a testet is és a szellemet is.

Voltam tűzmegelőzési előadó a Füzesabony Város Önkormányzati Tűzoltóságánál és ma a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Műszaki Osztályának Kiemelt Főreferens tisztje vagyok még további más beosztásokkal együtt. Részt vettem a 2013-as dunai árvíz elleni védekezésben. 

Van egy szép családom és Léna lányom büszke apukája vagyok. Szeretem a munkám, ahol remélem, hogy a környezetünk és az emberek védelmében is tehetek valamit. Szeretem a családom, akikért dolgozom, és nem hagyok fel a szellemi fejlődéssel, hogy minél nagyobb és bölcsebb tudást adhassak át a jövő generációjának.   

   

 Domboróczki Zsolt tűzoltó főhadnagy

kiemelt főreferens

műszaki osztály

Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság