1849-ben a szabadságunkért és függetlenségünkért
vívott szabadságharcunk elbukott a Habsburg haderő ellen. 1849. október 6-án
szándékosan a bécsi forradalom első évfordulóján, Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet.
Magyarország és Erdély teljhatalommal felruházott ura, Haynau táborszernagy
tanúk meghallgatása, védők részvétele nélkül, két tárgyalás után ítélte őket
halálra. A legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Mindnyájan kiváló
katonák voltak, akik sokban különböztek: néhányan forradalmárnak vallották
magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni. A magyarokon kívül volt
közöttük német, osztrák, lengyel, horvát, szerb; kisnemes, polgár és főnemes;
dúsgazdag és vagyontalan; voltak közöttük barátok és ellenfelek, de egyben
azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti
függetlenségünkért, s életüket áldozták érte. Ugyanezen a napon Pesten az első
miniszterelnökünk került a kivégzőosztag elé. Batthyány Lajos utolsó szavai
három nyelven hangzottak el: “Éljen a haza!”
Arad jelkép, október 6-a pedig azóta is
a magyar nemzet gyásznapja. A tragédiából példa lett, a gyászból dicsőség, s a
bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább erősödött is a
szabadság és függetlenség eszméje. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a
magyarság akkor felmutatott, belerögződött a nemzet emlékezetébe. Emlékezzünk
ma rájuk!
Iskolai műsorunkban közreműködtek: Bene Dávid, Farkas Máté, Ferencz Kristóf János és Szombati Zalán 7.b osztályos tanulók.
Bernáth
Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése