Az iskola közös meséje: egy történet, amelyet együtt írtunk

A Magyar Népmese Napja alkalmából különleges közös játékra hívtuk iskolánk valamennyi osztályát. Egy mesét kezdtünk el, amelynek folytatását mindig egy újabb osztály írta tovább. Így született meg az iskola közös meséje, amelyben a gyerekek fantáziája, humorérzéke és kreativitása találkozott. Egy-egy ötlet, szereplő, fordulat vagy humoros részlet tovább vitte a történetet, így a végére egy olyan mese született, amelyben valóban ott van az egész iskola.

A folyosón közben életre keltek a mesefigurák is: hercegnők, tündérek, királyok, varázslók és más mesehősök várták a gyerekeket. A közös mese olvasása és építése igazi élménnyé vált, amelyben a kisebbek és nagyobbak egyaránt aktív részesei lehettek a történetnek.

Mert a mesét olvasni jó, de együtt megalkotni még jobb!

Miklósvári Magdolna

Egyszer csak egy különös ajtó jelent meg az iskola folyosóján... Az ajtó aranyszínű volt, és egy apró kulcs lógott rajta. A gyerekek kíváncsian közelebb mentek, amikor egyszer csak az ajtó magától kinyílt. Ott állt igazgató néni kezében egy varázspálcával, és azt mondta, hogy teljesíti minden osztály egy-egy kívánságát. A 2. a osztály azt kívánta, hogy táltosok hátán repülhessenek el Csokivárosba. A városban csokiállatok és csokiunikornisok voltak, és a csokiboszorkány mindenkit jó gyerekké varázsolt. Ezután tűzijátékot rendeztek Csokiország közepén. Csokiország határát hatalmas vattacukor- és nyalókafák vették körül. A 3.a osztály jól belakmározott az édességből, aztán lefeküdtek a réten, és felettük gumicukormadarak repkedtek, belőlük egy szivárvány kerekedett. Mikor felébredtek, a szivárványon csúszdáztak, és tündérkertbe értek a csúszda végén. Az 1.a osztályosok egy háromfejű sárkány hátán repültek el a kacsalábon forgó palotába. Az ajtót egy gyönyörű tündér nyitotta ki, aki mellett egy egyfejű kis sárkány futkározott, Lili volt a neve. Találkoztak egy farkassal is, akitől nagyon megijedtek ekkor Piroskához menekültek. Ő befogadta őket, és együtt elindultak, majd rátaláltak Mesevárosra. Ott egyszer csak meseszereplők lettek: Hamupipőke, a hét törpe. Utánuk ment a farkas, az egyik házat lerombolta, egy embert pedig a szolgájává tett. Kiderült, hogy a farkas egy elvarázsolt királyfi volt, aki csak segítséget akart kérni. A gyerekek keresték, hogy ki átkozta el. A 4.b osztály az erdő közepén, egy erdei, elhagyott várban megtalálta a boszorkányt. A vár mellett egy óriási labirintusban találták magukat, ahol meg kellett fogni egy tündért, aki a labirintus közepén volt. Nagyon nehezen tudtak tájékozódni, ezért segítségre volt szükségük. Amíg nem figyeltek, egy gyerek megérintett egy fénylő virágot, és a levegőbe emelkedett. Az óriások világába került, onnan ledobott egy létrát, amin a többiek is felmászhattak. Itt egy térképet találtak, ami egy újabb ajtóhoz vezette őket. Az ajtó mögött a 6.a osztály volt, akik azon veszekedtek, hogy kié legyen a csodasüti. A nagy veszekedés közben észre sem vették, hogy ellopta egy nyuszi és elosztotta társai között, akik emberekké változtak. A nagy veszekedésnek vége szakadt, amikor észrevették, hogy csak a morzsák maradtak ott. Megérkezett a 6.b osztály, akik megkeresték a titkos hozzávalókat és megsütötték a süteményt. Bájitalt készítettek gonosz gombákból és sárkánypikkelyekből, majd elvitték a nyusziemberekhez, akik visszaváltoztak. A nyulak hálából megmutatták nekik az utat, ami visszavezet az iskolába. Elindultak, de útjukat egy hatalmas fekete macska állta el, aki azt mondta: teljesíti 3 kívánságukat, ha úgy osztják el a süteményt, hogy mindenki egyenlő részt kap belőle. Kiszámolták és a macska teljesítette az ígéretét. Majd találkoztak egy pásztorral, akitől útbaigazítást kértek. Ő adott nekik egy térképet, de figyelmeztette őket: nem biztos, hogy jó lesz. A gyerekek mégis elfogadták, a térkép pedig a varázslóhoz vezette őket, akitől segítséget kértek, hogy visszajuthassanak. Azt mondta, hogy cserébe jól kell viselkedni, és jó jegyeket kell szerezni. Visszakerültek az iskolába, de sötét volt, ezért azt hitték, rossz helyen vannak, de igazgató néni újra megjelent a varázspálcájával, hirtelen világosság támadt a teremben és a gyerekek fejében is. Ez lett a világ legjobb és legboldogabb iskolája, a gyerekek tízóraira csodaszendvicseket és csodasütit ettek. A nyolcadikosok is boldogan éltek, míg el nem ballagtak. Itt a vége, fuss el véle!