KALANDTÁBOR
Parádfürdő
2013.augusztus 12-16.
Iskolánkból 40 tanuló
és 5 pedagógus táborozott Parádfürdőn.
Hosszas szervezés előzte meg ezt
a nagyszerű hetet, mivel a részvételi díj váratlanul a többszörösére
emelkedett. Emiatt bizonytalanná vált ilyen sok telekis diák táborozási
lehetősége. A táborban részt vevő pedagógusok, valamint Turóczi Ilona
igazgatónő, Kiss Andrea és Orosz Mária tanárnők napokon keresztül,
fáradhatatlanul jártuk a várost, telefonálgattunk, leveleket írtunk, hogy
szponzorokat keressünk a költségek csökkentése céljából. A nagylelkű
füzesabonyi támogatóknak köszönhetően sikerült annyi pénzt összegyűjteni, hogy
mindössze 12.000 Ft-ba került a gyerekek számára ez az 5 élménydús nap.
Hétfőn 9 órakor indultunk.
Meglátogattuk Sástón a kilátót. A tanulók többsége bátran kapaszkodott fel az 50 méter magas toronyba,
ahonnan megcsodálhattuk a környező hegyeket, a nagyszerű panorámát. Innen
Kékestetőre buszoztunk. Nagyot sétáltunk országunk legmagasabb pontján. Jót
játszottunk, apró emléktárgyakat vásároltunk. Gyalog indultunk tovább
Mátraházáig, ahol várt ránk az autóbuszunk. Innen már rövid idő alatt a táborba
érkeztünk. Régi jó ismerősként üdvözöltek bennünket a táborvezetők, hiszen
többen visszatérő vendégek voltunk. A gyerekek nagy izgalommal foglalták el a
szobáikat. Nem sok idő volt a kicsomagolásra, hiszen hamarosan kezdődött az
első program, a „lufidili”. A tapasztalt régi táborozók rutinosan fürdőruhára
vetkőztek, gyorsan csapatokat alakítottunk, és már kezdődhetett a játék a
vízzel töltött lufikkal. Kellemes nyári meleg volt, így szinte jólesett a
szétpukkant léggömbökből ránk fröccsenő víztömeg. Milyen jólesett ezután a
kiadós meleg vacsora! Sötétedés után
újabb „próbatétel” várt ránk: elemlámpákkal felszerelkezve éjszakai túrára
indultunk. Az utunk meredek hegyoldalon, egy barlangon keresztül, kisebb-nagyobb
emelkedőkön, lejtőkön vezetett. A túra után egy gyors zuhanyzás, és a kisebbek
fáradtan zuhantak ágyba.
Kedden 8-kor volt ébresztő, majd
reggeli tornával melegítettünk be a 11 km-es túrára, melynek célpontja az
Ilona-vízesés volt. Odafelé megpihentünk a gipszkristályokkal teli dombon, itt
a gyerekek lelkesen gyűjtötték a csillogó „kincseket”. A vízeséshez érve a
bátrabbak fölmerészkedtek a sziklafal tetejére, és onnan büszkén integettek a
lent maradóknak. Sajnos idén is lassan csordogált a víz, de így is kellemesen
hűsítette a megpihenő túrázókat. A visszaúton a Csevice-kút melletti
pihenőhelyen finom ebéddel vártak minket. A hosszú séta után mindannyian
jóízűen fogyasztottuk el a nagyszerűen elkészített paprikás krumplit, majd a
forrás vizével oltottuk szomjunkat.
A táborba érkezés után vacsoráig
csendespihenőt tartottunk, hogy erőt gyűjtsünk az éjszakai kincsvadászatra.
Alig vártuk, hogy besötétedjen, és elindulhassunk a kincsek nyomába.
Csapatonként sorakoztunk, majd megkaptuk a térképet a bejelölt lelőhelyekkel.
Gergő bácsi elmondta a szabályokat, majd lelkesen indultunk a küldetésre. A
feladatokat a csapatoknak önállóan kellett teljesíteni, mivel tanáraink csak
megfigyelőként vehettek részt ebben a játékban. A kincseket gyorsan és
hiánytalanul megleltük, büszkén zsebeltük be a dicséreteket az értékeléskor.
Szerdán reggel nagy izgalommal
vártuk az aznapi programot, amely szinte mindannyiunk számára igazi kihívást
jelentett. Ez ereszkedést, és „mászógép” segítségével való visszakapaszkodást
jelentett az 50 méter
magas meredek hegyoldalon. 1-2 kivétellel teljesítettük ezt a próbát is,
tanárainkkal együtt. Sokan éreztük úgy, hogy szívesen megismételnénk máskor is
ezt az izgalmas erőpróbát.
Ezt a komoly koncentrációt és
bátorságot igénylő tevékenységet jól ellensúlyozta az esti „Fáklyás flúgos
futam”. Az öt csapatnak mókás feladatokat kellett megoldani versenyszerűen.
Jókat kacagtunk, miközben biztattuk egymást.
Ez után a mozgalmas nap után sem
kellett ringatni bennünket, hogy elaludjunk.
Talán a csütörtököt vártuk a
legjobban, hiszen az egész napot a mátraderecskei strandon töltöttük. Gyalog,
erdei ösvényeken tettük meg az odavezető 5 km-es utat, de gyorsan elfelejtettük
fáradságunkat, mikor letelepedtünk a medencék körül. Elfogyasztottuk az ebédet,
majd örömmel csobbantunk bele a kellemes vízbe. Kis pancsolás után következtek
a játékos csapatversenyek a sekély vízben: sorversenyek változatos
strandeszközökkel, vízilabda, röplabda. A fázósabbak a meleg vizű medencében
lazíthattak. Amikor megéheztünk, tanáraink lekváros kenyérrel, finom görögdinnyével,
jégkrémmel kínáltak bennünket. 6 órakor jött értünk a busz, és a táborban már
várt minket a finom vacsora.
Egy kis pihenő után, amíg a fiúk
rőzsét gyűjtöttek a tábortűzhöz, a lányok szépítkeztek az esti programhoz. Zoli
bácsi pompás máglyát rakott, mi pedig gyönyörködtünk a magasra csapó lángokban.
Tanáraink rögtönzött műsorral kedveskedtek nekünk. Amikor kialudt a tűz, a
társalgóban „karaoke-show”-val folytatódott az este. A kezdeti szégyenlősködés
után egyre többen választottunk dalt a kiadott listáról, és énekeltük el a
mikrofonba kedvenc slágereinket. Erre az estére már annyira elfáradtunk a
mozgalmas és izgalmas napok után, hogy a hangos zene ellenére többen is
elbóbiskoltak a fotelban ülve, vagy mentek lefeküdni. 11 órára már csak
néhányan nótáztunk a mindig fáradhatatlan Gergő bácsival és lelkes
tanárainkkal.
Még az utolsó napon sem
mentesültünk a reggeli torna alól, amit Imre bácsi vezetett, és a tanár nénik
is becsülettel végrehajtották a gyakorlatokat. Ezt követte a szokásos
szobaszemle, ahol néhány szoba bezsebelte a maximális 10 pontot.
Ez a délelőtt is tartogatott egy
jó kis versenyt számunkra, a „roller-dilit”. Minden csapat kapott egy rollert,
amellyel változatos ügyességi feladatokat kellett megoldanunk. Itt is jó
hangulatban, lelkesen küzdöttünk a győzelemért. A csapatkapitányoknak ezúttal
is nagy szerepük volt abban, hogy a siker érdekében jól megszervezzék, hogy
melyik csapattag milyen versenyszámban induljon. Ismét siker koronázta a
munkájukat.
Miközben ebédeltünk, a kivetítőn
figyelhettük a tábor legemlékezetesebb pillanatait. Ebéd után következett az
egész hét versenyeinek értékelése és díjazása. Mivel tanáraink nagyon
elégedettek voltak a csapatvezetők munkájával, ők külön jutalomban is
részesültek.
Ezután gyors csomagolás következett,
majd hamarosan megérkezett az autóbuszunk, bepakoltuk a bőröndjeinket, és
elbúcsúztunk a táborvezetőktől.
Mindannyian élményekkel
gazdagodva tértünk haza. Szívesen eljönnénk máskor is 1-2 hétre ebbe a táborba.
Megköszöntük tanárainknak, Antal Zoltánné, Bozsikné Barta Mária, Gyuráki
Katalin, Kiss Zsuzsanna tanárnőknek és Nagy Imre tanár úrnak, hogy
megszervezték ezt a tábort, és velünk töltötték az 5 napot.
.JPG)
