A Füzesabonyi Teleki Blanka Általános Iskoláért és Tanulóiért Közhasznú Alapítvány

Számlaszáma: 6190002613100007

Adószáma: 18583672-1–10

2013. szeptember 9., hétfő

KALANDTÁBOR
Parádfürdő
2013.augusztus 12-16.


Iskolánkból 40 tanuló és 5 pedagógus táborozott Parádfürdőn.
Hosszas szervezés előzte meg ezt a nagyszerű hetet, mivel a részvételi díj váratlanul a többszörösére emelkedett. Emiatt bizonytalanná vált ilyen sok telekis diák táborozási lehetősége. A táborban részt vevő pedagógusok, valamint Turóczi Ilona igazgatónő, Kiss Andrea és Orosz Mária tanárnők napokon keresztül, fáradhatatlanul jártuk a várost, telefonálgattunk, leveleket írtunk, hogy szponzorokat keressünk a költségek csökkentése céljából. A nagylelkű füzesabonyi támogatóknak köszönhetően sikerült annyi pénzt összegyűjteni, hogy mindössze 12.000 Ft-ba került a gyerekek számára ez az 5 élménydús nap.
Hétfőn 9 órakor indultunk. Meglátogattuk Sástón a kilátót. A tanulók többsége bátran kapaszkodott fel az 50 méter magas toronyba, ahonnan megcsodálhattuk a környező hegyeket, a nagyszerű panorámát. Innen Kékestetőre buszoztunk. Nagyot sétáltunk országunk legmagasabb pontján. Jót játszottunk, apró emléktárgyakat vásároltunk. Gyalog indultunk tovább Mátraházáig, ahol várt ránk az autóbuszunk. Innen már rövid idő alatt a táborba érkeztünk. Régi jó ismerősként üdvözöltek bennünket a táborvezetők, hiszen többen visszatérő vendégek voltunk. A gyerekek nagy izgalommal foglalták el a szobáikat. Nem sok idő volt a kicsomagolásra, hiszen hamarosan kezdődött az első program, a „lufidili”. A tapasztalt régi táborozók rutinosan fürdőruhára vetkőztek, gyorsan csapatokat alakítottunk, és már kezdődhetett a játék a vízzel töltött lufikkal. Kellemes nyári meleg volt, így szinte jólesett a szétpukkant léggömbökből ránk fröccsenő víztömeg. Milyen jólesett ezután a kiadós meleg vacsora!  Sötétedés után újabb „próbatétel” várt ránk: elemlámpákkal felszerelkezve éjszakai túrára indultunk. Az utunk meredek hegyoldalon, egy barlangon keresztül, kisebb-nagyobb emelkedőkön, lejtőkön vezetett. A túra után egy gyors zuhanyzás, és a kisebbek fáradtan zuhantak ágyba.
Kedden 8-kor volt ébresztő, majd reggeli tornával melegítettünk be a 11 km-es túrára, melynek célpontja az Ilona-vízesés volt. Odafelé megpihentünk a gipszkristályokkal teli dombon, itt a gyerekek lelkesen gyűjtötték a csillogó „kincseket”. A vízeséshez érve a bátrabbak fölmerészkedtek a sziklafal tetejére, és onnan büszkén integettek a lent maradóknak. Sajnos idén is lassan csordogált a víz, de így is kellemesen hűsítette a megpihenő túrázókat. A visszaúton a Csevice-kút melletti pihenőhelyen finom ebéddel vártak minket. A hosszú séta után mindannyian jóízűen fogyasztottuk el a nagyszerűen elkészített paprikás krumplit, majd a forrás vizével oltottuk szomjunkat.
A táborba érkezés után vacsoráig csendespihenőt tartottunk, hogy erőt gyűjtsünk az éjszakai kincsvadászatra. Alig vártuk, hogy besötétedjen, és elindulhassunk a kincsek nyomába. Csapatonként sorakoztunk, majd megkaptuk a térképet a bejelölt lelőhelyekkel. Gergő bácsi elmondta a szabályokat, majd lelkesen indultunk a küldetésre. A feladatokat a csapatoknak önállóan kellett teljesíteni, mivel tanáraink csak megfigyelőként vehettek részt ebben a játékban. A kincseket gyorsan és hiánytalanul megleltük, büszkén zsebeltük be a dicséreteket az értékeléskor.
Szerdán reggel nagy izgalommal vártuk az aznapi programot, amely szinte mindannyiunk számára igazi kihívást jelentett. Ez ereszkedést, és „mászógép” segítségével való visszakapaszkodást jelentett az 50 méter magas meredek hegyoldalon. 1-2 kivétellel teljesítettük ezt a próbát is, tanárainkkal együtt. Sokan éreztük úgy, hogy szívesen megismételnénk máskor is ezt az izgalmas erőpróbát.
Ezt a komoly koncentrációt és bátorságot igénylő tevékenységet jól ellensúlyozta az esti „Fáklyás flúgos futam”. Az öt csapatnak mókás feladatokat kellett megoldani versenyszerűen. Jókat kacagtunk, miközben biztattuk egymást.
Ez után a mozgalmas nap után sem kellett ringatni bennünket, hogy elaludjunk.
Talán a csütörtököt vártuk a legjobban, hiszen az egész napot a mátraderecskei strandon töltöttük. Gyalog, erdei ösvényeken tettük meg az odavezető 5 km-es utat, de gyorsan elfelejtettük fáradságunkat, mikor letelepedtünk a medencék körül. Elfogyasztottuk az ebédet, majd örömmel csobbantunk bele a kellemes vízbe. Kis pancsolás után következtek a játékos csapatversenyek a sekély vízben: sorversenyek változatos strandeszközökkel, vízilabda, röplabda. A fázósabbak a meleg vizű medencében lazíthattak. Amikor megéheztünk, tanáraink lekváros kenyérrel, finom görögdinnyével, jégkrémmel kínáltak bennünket. 6 órakor jött értünk a busz, és a táborban már várt minket a finom vacsora.
Egy kis pihenő után, amíg a fiúk rőzsét gyűjtöttek a tábortűzhöz, a lányok szépítkeztek az esti programhoz. Zoli bácsi pompás máglyát rakott, mi pedig gyönyörködtünk a magasra csapó lángokban. Tanáraink rögtönzött műsorral kedveskedtek nekünk. Amikor kialudt a tűz, a társalgóban „karaoke-show”-val folytatódott az este. A kezdeti szégyenlősködés után egyre többen választottunk dalt a kiadott listáról, és énekeltük el a mikrofonba kedvenc slágereinket. Erre az estére már annyira elfáradtunk a mozgalmas és izgalmas napok után, hogy a hangos zene ellenére többen is elbóbiskoltak a fotelban ülve, vagy mentek lefeküdni. 11 órára már csak néhányan nótáztunk a mindig fáradhatatlan Gergő bácsival és lelkes tanárainkkal.
Még az utolsó napon sem mentesültünk a reggeli torna alól, amit Imre bácsi vezetett, és a tanár nénik is becsülettel végrehajtották a gyakorlatokat. Ezt követte a szokásos szobaszemle, ahol néhány szoba bezsebelte a maximális 10 pontot.
Ez a délelőtt is tartogatott egy jó kis versenyt számunkra, a „roller-dilit”. Minden csapat kapott egy rollert, amellyel változatos ügyességi feladatokat kellett megoldanunk. Itt is jó hangulatban, lelkesen küzdöttünk a győzelemért. A csapatkapitányoknak ezúttal is nagy szerepük volt abban, hogy a siker érdekében jól megszervezzék, hogy melyik csapattag milyen versenyszámban induljon. Ismét siker koronázta a munkájukat.
Miközben ebédeltünk, a kivetítőn figyelhettük a tábor legemlékezetesebb pillanatait. Ebéd után következett az egész hét versenyeinek értékelése és díjazása. Mivel tanáraink nagyon elégedettek voltak a csapatvezetők munkájával, ők külön jutalomban is részesültek.
Ezután gyors csomagolás következett, majd hamarosan megérkezett az autóbuszunk, bepakoltuk a bőröndjeinket, és elbúcsúztunk a táborvezetőktől.

Mindannyian élményekkel gazdagodva tértünk haza. Szívesen eljönnénk máskor is 1-2 hétre ebbe a táborba. Megköszöntük tanárainknak, Antal Zoltánné, Bozsikné Barta Mária, Gyuráki Katalin, Kiss Zsuzsanna tanárnőknek és Nagy Imre tanár úrnak, hogy megszervezték ezt a tábort, és velünk töltötték az 5 napot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése