NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA

RÁDIÓS ÜNNEPI MŰSOR 

2014. JÚNIUS 4. 

 BOLLÓK VIVEN   GÁL DOMINIKA   VERMES ANETT   BERNÁTH MELINDA TANÁRNŐ

AZ ISKOLARÁDIÓBAN ELHANGZOTT MŰSOR SZÖVEGE

Az Osztrák–Magyar Monarchia I. világháború során bevonult 8 millió katonájából hányan estek el és mennyi volt a magyar királyi honvédség vesztesége, erről nem állnak rendelkezésre hitelt érdemlő adatok. Magyarország területéhez és lakosságához képest bizonyítottan nagyobb véráldozatot hozott, mint a Monarchia más tartományai. Az elesettek száma mellett a világháborút követő forradalmak, a Monarchia összeomlása, az állandóan cserélődő kormányok a nemzetre olyan erős csapást mértek, hogy a háborút követő békeszerződés kialakításában az önállóvá váló Magyarország csak elszenvedő alany lehetett. Ezért is szokás békediktátumról és nem szerződésről beszélni.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára (részlet)

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy: mi nem felejtünk:

Mikor a halálgép muzsikál felettünk,

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A hitetleneket s az üzérkedőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égő torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,

Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben,

S haló honvéd sóhajt: fiam...feleségem...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakító csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Mikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

A felidézett politikai helyzetben került sor 1920. június 4-én az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként, a háborúban vesztes Magyarország és a háborúban győztes antant szövetséghatalmai közti békediktátum aláírására a Versailles-i Trianon-palotában. Ez a dokumentum máig meghatározza az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország és a környező államok új határait. Hazánk számára ezek a határok gyakorlatilag katonailag védhetetlenek voltak.

Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. A Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, területe 92 963 km²-re csökkent. Lakosságának több mint a fele került új állam területére. Mintegy 3,2 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, kb. másfél millió a határ menti területeken összefüggő tömbben, akik azokban az országokban másodrangú állampolgárok lettek. Minden harmadik magyar nyelvű állampolgár idegen állam területére került. Magyarországot számos megalázó feltétellel igyekeztek hosszú távra ellehetetleníteni. A trianoni békediktátum tartósította Közép-Európa népeinek ellentétét is. A Kárpát-medence természet adta gazdasági, politikai egységét szétszabdalta a Versailles-i döntés. A korábbi Magyar Királyság termőföldjének, faállományának, vasúthálózatnak, kiépített útjainak, nyersanyagainak, ipartelepeinek, hitel- és bankintézeteinek túlnyomó része került a szomszédos országok birtokába.

Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.  

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

hol Arany Jánost ringatá a dajka?

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját?

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött.

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!

 A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Amíg a magyarság egészében megvan az összetartozás tudata, az egymásért érzett felelősség, az önző egyéni érdekek és anyagi javak hajszolása helyett a nemzet érdekeiért vállalt szolgálat, addig ez a nemzet erősödik. A történelem során minden nagy ellenfelet, amely legyőzött minket, túléltünk. Ha egy nemzet nem akarja sárba tiporni vagy örökre elfelejteni saját történelmét, akkor kellő méltósággal visszaemlékszik, és ha szükséges, együtt gyászol, vagy példát merít és tanul múltjából.

 Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz

Eredj, ha tudsz…

Eredj, ha gondolod,

hogy valahol, bárhol a nagy világon

könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.

Eredj…

szállj, mint a fecske délnek,

vagy északnak, mint a viharmadár,

Magasából a mérhetetlen égnek.

Kémleld a pontot,

Hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen

Hiszed: a hontalanság odakünn

Nem keserűbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed,

Hogy odakünn a világban nem ácsol

A lelkedből, az érző, élő fából

Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának

Észrevétlen ezer új hangja támad,

Süvít, sikolt.

S az emlékezés keresztfáira

Téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

Mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom,

Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

De itthon maradok!

Még nem tudom:

Jut – e nekem egy nyugalmas sarok,

De addig, varjú a száraz jegenyén:

Én itthon maradok!

Nekünk, e műsor szereplőinek megadatott idén az, hogy egy megyei történelem verseny jutalmaként ellátogathattunk Erdélybe. Végzősként, csodálatos élménnyel gazdagodva hagyjuk majd itt az iskolát. Sosem felejtjük el, amikor a tábortűz körül, a székelyhimnuszt együtt énekelve, igazán átérezhettük, milyen büszke érzés magyarnak lenni.

Köszönjük szépen a figyelmeteket! 

A műsorban közreműködtek: Bollók Vivien, Gál Dominika és Vermes Anett 8.b osztályos tanulók, akiket Bernáth Melinda tanárnő készített fel.

KÖSZÖNJÜK A MŰSORT! 

Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Göröngyös úton sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,

Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.

Jussunk e honban, székely magyar földön,

Szabad hazában éljünk boldogan.

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Jussunk e honban, székely magyar földön,

Szabad hazában éljünk boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Országhatáron, óceánon át.

Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Ős szabadságát elveszti Segesvár,

Mádéfalvára fájón kell tekints.

Földed dús kincsét népek élik s dúlják,

Fiadnak sokszor még kenyere sincs.

Már másfélezer év óta Csaba népe,

Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,

Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!