"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."

12. rész

MOLNÁR RICHÁRD

„Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,

De hosszú még az út és közben valamit tenni kell.

Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,

Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.”

Pontosan 20 éve énekeltük, ezen sorokat. Akkor még bele sem gondoltunk, hogy bár hosszú az út, de milyen gyorsan el fog telni ez az idő. Fényképeimet nézegetve, emlékeimet felidézve szeretnék beszámolni arról, hogy mi is történt velem ebben az időszakban és hogyan éltem meg a „Teleki-s” éveimet.

1987. szeptember 1-én kezdtem meg tanulmányaimat az I. számú Általános Iskolában, vagy aki így jobban emlékszik a szabadság úti „tornyos” iskolában. Osztályfőnökünk volt Németh Margit Pirike néni, 3. 4. osztályba Rátkait Istvánné, majd 5. osztálytól Csanálosi Lászlóné, akik nagy odafigyeléssel és szeretettel neveltek, tanítottak minket. Szerettem iskolába járni és nagyon jó tanáraim voltak.

Gyerekként szép éveket éltünk át ez idő alatt. Előttem van, ahogy a Dózsa György utcában az árokban bújócskáztunk, számháborúztunk. Csapatokban verődve bicikliztünk és átéléssel játszottuk, hogy mi vagyunk a „BMX banditák” (film hatására). Az akkor épülő gázárokban kergetőztünk, lógtunk a meggyfán, békát, gőtét kerestünk az ártézi kútnál, együtt tanultunk és sorolhatnám még. Ebben a nyolc évben szinte mindent együtt csináltunk az iskolán belül és kívül. 

Az általános iskola után a tanulmányaimat az Egri Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam, ahol nagyon érdekeltek a marketing és gazdasági tantárgyak. Az érettségi után a Miskolci Egyetem Közgazdasági levelezős szakára jártam, mellette 2000-től Westel Telekommunikációs Kft. (most már T-Mobil) füzesabonyi üzletében dolgoztam üzletvezetőként. Egyetemi tanulmányaimat sajnos munkám és a húgom balesete miatt nem folytattam tovább.

2003-tól 2012-ig a Provident Pénzügyi Zrt.-nél dolgoztam csoportvezetőként, ahol a feladatom volt 14 képviselő irányítása, egy több mint 1200 fős ügyfélkörben. Ez idő alatt sok tapasztalatot szereztem pénzügyi és vállalatépítés területén. 2012-ben megpályáztam a Heves Megyei Vállalkozás és Területfejlesztési Alapítvány partnerhálózati vezetői pozícióját, ahol jelenleg is dolgozom. Feladatom a mikro-, kis- és középvállalkozások projektjeinek a menedzselése, finanszírozási és beruházási terveinek a megvalósítása. Hosszú kihagyás után arra döntöttem, hogy befejezem a főiskolai tanulmányaimat. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola Gazdálkodás és Menedzsment szakának levelezős, végzős hallgatója vagyok. 2010-ben a füzesabonyi Fidesz csoport alelnökének, majd 2014-ben elnökének választottak meg. A 2014-es önkormányzati választáson elindultam, mint képviselőjelölt.

Az október 12-ei választáson több mint ezer szavazattal mandátumot szereztem a képviselő testületben, majd ezt követően a város képviselőtestülete alpolgármesternek választott. Kimondhatatlanul jó érzés volt átélni, hogy ennyi embertől kaptam támogatást és bizalmat. Ezért nagy a felelősségem az önkormányzati munkám során. Az motivál a legjobban, hogy minél több olyan intézkedést, döntést hozzak, ami maradandó.

Mivel szeretem a szülővárosomat, Füzesabonyt, nem is gondolkodtam azon, hogy elköltözzek innen. Jelenleg is itt élek családommal. Magamról még annyit, hogy 2006-ban megnősültem, feleségem Molnárné Fekete Nikolett, aki szintén Füzesabonyban, a Fenstherm-West Kft-nél dolgozik, több mint 10 éve. Egy leánygyermekem született 2007 szeptemberében, aki a Hanna nevet kapta. Családomnak hálás vagyok azért, mert mindenben támogatnak, és nagyon büszke vagyok rájuk.

Zárásképpen pedig, ahogyan az idézettemmel kezdtem soraimat „20 év múlva lehet, hogy találkozunk” már várom a 20 éves osztálytalálkozót, ami idén kerül megszervezésre. 

Ezúton szeretném megköszönni Fejes Ildikónak a felkérést és szeretnék még egyszer gratulálni a bloghoz. Jó kezdeményezésnek tartom és munkájához sok sikert kívánok.