"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."

11. rész

MOLNÁR PÉTER

Telekis pályafutásom 1991-ben kezdtem meg az egyik utolsó előtti osztállyal, amelynek még volt szerencséje két évet a „Tornyos iskolába” járni. Harmadikosként kerültem a Teleki főépületébe, annak is az akkori új szárnyába.

Milyen volt az általános iskola? Őszintén szólva az emlékek már megkoptak, arra viszont tisztán emlékszem, hogy feledhetetlen volt a gyerekkorom a Telepen. Biciklivel száguldoztunk keresztül-kasul a Maklári és a Szentkorona (vagy akkor tán még Lenin?) úton, hétvégenként pedig rendszeresen találkoztunk a focipályán. A telekis lét egyik nagy előnye volt, hogy összefogta a közel egykorú telepi gyerekeket, csapattá kovácsolta őket.

Tanulmányaimat a Neumannban folytattam általános gimnáziumi osztályban. Ami rögtön szemet szúrt, az volt, hogy informatikában (amire az intézmény mindig is híresen nagy hangsúlyt fektetett) sokkal több ismerettel rendelkeztem, mint az új osztálytársaim többsége. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egyes egri, elitnek kikiáltott sulikból érkező diákok kis túlzással még az egeret keresgetik, amikor én már szabályosan unatkozom a feladatok hiánya miatt. Számítástechnikában érezhetően többet nyújtott a Teleki, mint a megye más intézményei, de a többi tárgy terén sem kellett szégyent vallanom az addig megszerzett tudásommal.

Neumannos éveim első felében egyaránt vonzott az informatika és a humán terület. Végül humán szakon kötöttem ki, innen pedig egyenes út vezetett a jogi egyetemre, Miskolcra. A miskolci évek (köszönhetően a suli mellett azért a legendás selmeci diákhagyományoknak is) voltak talán a legmeghatározóbbak tanulmányaim során, felnőtté legalábbis ott váltam és legjobb barátaim többségét is ott ismertem meg.

2008-ban diplomáztam, 2009-től pedig jegyzőként dolgozom a Gyöngyösi Járás területén. Kisebb megszakításokkal, de azóta is folyamatosan tanulok, jelenleg az Eszterházy Károly Főiskolán hallgatok közgét, ezzel párhuzamosan  a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (leánykori nevén Államigazgatási Főiskolán) egy felsőfokú szakirányú képzésben is részt veszek.

2011-ben megházasodtam, 2014-ben pedig megszületett első, de reményeim szerint nem utolsó gyermekem, Anna.

Időközben sikerült Füzesabonyban otthont teremtenem. Munkahelyem szempontjából talán célszerű lett volna Gyöngyösre költöznöm, ám ez az opció nem igazán merült fel. Eddigi életem során volt szerencsém több várost is megismerni, ennél kiegyensúlyozottabb, kényelmesebb életet viszont egyik sem kínált számomra.

Remélem kislányom is hasonlóan jól fogja megélni a gyermekkorát itthon, mint ahogy azt az apja tette.