Három nap két határon túl

2019. februárjában a SPAR üzletlánc pályázatot hirdetett Nyerő Osztálykirándulások címmel. 2019. 03. 28-án e-mailben értesültünk arról, hogy  MEGNYERTÜK A FŐDÍJAT - 800 000 FT értékű utazási utalványt, amit osztálykirándulásra fordíthattuk. Ez még mindig nagyon hihetetlennek tűnt egészen addig, míg a budapesti Yes Travel utazási iroda munkatársa meg nem keresett telefonon azzal a kérdéssel, hogy hová szeretnénk utazni.

Sok ötlet merült fel, végül úgy döntöttünk, hogy Szlovákián keresztül Dél-Lengyelországot célozzuk meg.

Június 5-én indultunk el világot látni, a 11 gyermek már napok óta izgatottan készülődött az útra. A kísérő tanár nem különben, persze mindenki más miatt izgult. 8 órakor indultunk, első állomásunk a szlovákiai Rozsnyó volt, ahol bebizonyosodott az óriások padján, hogy a nagy hetedikesek igazán kicsik, csak megfelelő pad kell hozzá, ahonnan még Peti lába sem ér le.

Az óriások padja

Kis pihenő után indultunk tovább Zakopánéba. A hegyek egyre magasabbak, az utak egyre kacskaringósabbak lettek. A határt szint észre sem vettük, a Lengyelországban folyó útfelújításokat azonban annál inkább. 

Zakopánét Lengyelország egyik leghíresebb üdülővárosaként tartják számon. Különleges hangulatát a fából készült jellegzetes épületek adják, itt volt részünk az első idegennyelvű élményekben. Ügyesen kértek a gyermekek fagyit angolul, s megkóstoltuk a jellegzetes füstölt juhsajtot, az oscypecet is.

Zakopáne

Estére értünk Krakkóba. A szállásunk a belváros egyik sétálóutcájában helyezkedett el, így minden látványosság nagyon könnyen elérhető volt gyalog is számunkra. Este a vacsora után azonban a csapat inkább az „aktív” pihenést választotta, így a városnézést elnapoltuk.

Másnap reggeli után nyakunkba vettük a várost, a főtéren (Rynek Glówny) megcsodáltuk a Városházát és a reneszánsz Posztócsarnokot, majd a háromhajós Mária bazilikát. A templom egyik tornyából óránként felharsan trombitán a híres hejnal a világ négy égtája felé (a hejnal a magyar hajnal szóból ered, mely Báthory István korában katonai ébresztőt, vagyis hajnalnótát jelentett és jelent ma is). Útközben megkóstoltuk a jellegzetes krakkói kerek perecet az obwarzaneket.

Krakkó: Mária bazilika, postakocsi, perecárus, Posztócsarnok

Ezután felsétáltunk a Wawelbe a krakkói királyi palotába, ahol 19 lengyel király uralkodott, s közülük  3 magyar király is volt. A vár megtekintése után a Visztula partján megkerestük  a Krakkót rettegésben tartó sárkány szobrát, ami néhány percenkét valóban tüzet is okád. 

A délutánt a Krakkótól 50 kilométerre fekvő Zatorban töltöttük, ahol egy páratlan vidámpark játékait próbáltuk ki. Ki bátran, ki bátrabban. 

Másnap reggeli után indultunk hazafelé. A tervek szerint a Szlovák paradicsomban található Dobsinai jégbarlang volt utazásunk utolsó állomása. Bár kissé erőltetett menettel sikerült elérnünk a barlang bejáratát, a kis erőfeszítésért kárpótolt minket a több ezer éves jégtömbök és szobrok látványa. 

Dobsinai jégbarlang

A hűvös séta után fáradtan, de várakozva tettük meg az utolsó kilómétereket. Gyermekek és szülők egyaránt örültek a szerencsés hazaérkezésnek. Az apró szuveníreken kívül rengeteg élményt hoztunk haza magunkkal Lengyelországból, és sok-sok tanulságot, kitartásról, barátságról, rugalmasságról és elfogadásról. Ezúton is köszönet Fűzérné Tóth Erikának, aki mind a nyereményjátékban, mind az út során segítette az osztályt.

Szűcsné Pócza Zsuzsanna
osztályfőnök

Galéria>>