"ÉN IS A TELEKIBE JÁRTAM...."

16. rész

BERKES JUDIT

PhD hallgató

Széchenyi István Egyetem

Regionális-tudományi és Közpolitikai Tanszék

Hálás köszönettel teszek eleget annak a megtisztelő felkérésnek, hogy bemutassam néhány mondatban az eddigi pályafutásomat. Berkes Judit vagyok, és számomra is az első oktatási intézmény, melynek padjait koptathattam, az a Teleki Blanka Általános Iskola volt. Úgy gondolom, mindenki életében meghatározóak az általános iskolai évek, ahogy az én életemben is az volt. Mindig meleg szívvel gondolok a tanáraimra, diáktársaimra, az órákra, na meg persze az órák keretein kívül szervezett rendezvényekre. Az oktatás ma is fontos részét képezi életemnek, lássuk, miért!

Már kisgyermekkorunk óta – a többes szám használata az ikertestvérem, Berkes Anna miatt évtizedeken át indokolt volt J - imádtunk rajzolni, festeni, és mindent, ami a képzőművészettel kapcsolatos. Nem is meglepő, hogy középiskolai tanulmányainkat az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Gimnáziumában kezdtük meg, ahol lehetőségünk volt ezt a képességünket kamatoztatni. A középiskola után sokak biztatására mindketten felvételiztünk a főiskola képzőművészeti szakjaira, valamint egy fennmaradó lehetőségként az osztályfőnököm unszolására megjelöltem az andragógiát (a kedves Olvasóban is joggal merül fel a kérdés, hogy az vajon mit takarhat, én sem tudtam tökéletesen definiálni). Nem aggódtam, azt gondoltam, folytathatjuk azt, amivel kiskorunk óta foglalkozunk. Sajnos nem így történt, és innentől kezdve a többes szám is egyes számra változott, büszkén mondhatom, hogy ikertestvérem sikerrel vette a művészeti szak elvégzésének akadályait, azonban én már az első csatát elbuktam. Így lettem okleveles andragógus felnőttképzési szervező szakirányon.

A főiskolai szak elvégzése előtt munkát kaptam az almamáter tanszékén, ahol másfél évig dolgozhattam együtt az akkori tanáraimmal, akik később kollégáim lettek. Ez alatt mesterdiplomát szereztem a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán, és immáron másodjára díjazottként szerepeltem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Mindezt levelezős hallgatóként, mivel mellette a munka világában próbáltam helytállni, dolgoztam művészeti alapítványnál, nyelviskolában, az iparkamaránál, és multi cégnél is. A főiskolai munkatapasztalatom, valamint az egyetemi légkör tovább erősítette az ambíciómat, mint „akit a felsőoktatás szele” megcsapott.

Ezek hatására vakmerő, bátor és végtére is eszement ötletnek tűnt Győrig utazni, hogy az általam szimpatikusnak tartott doktori programot elkezdhessem. Életem legjobb döntése volt! Jöttem, láttam, győztem! Kiváló mentorom, főnököm, témavezetőm hitt bennem, bízott bennem, és azonnal próbára tette az általam fitogtatott kemény munkabírásomat…

2014 májusában nemzetközi konferenciát szerveztünk

Napjainkban számos regionális gazdasági, politikai tárgyat oktatok az egyetemen nappali és levelező tagozaton. A PhD témám keretein belül végzett kutatásaimat több hazai és külföldi folyóiratban publikáltam, bátran lehet olvasni! Mindezen felül számos projektben vettem részt, illetve koordináltam azokat, például egyik tervezője voltam az EU következő hétéves kohéziós periódusának a Győr-Moson-Sopron megyét érintő programjainak kidolgozásában.

A rengeteg munka mellett a tudomány szeretetével felvértezve számos konferencián prezentáltam a kutatásaim eddigi eredményeit belföldön és külföldön egyaránt. Két év alatt Barcelonától Azerbajdzsánig mondhatni bejártam Európát.

Előadást tartottam a megyei jogú városokról, mint innovációs potenciál hordozókról („Cities with county rights as carriers of innovational potential”) Helyszín: Barcelona

Az Európai Parlamentben, Brüsszel

Máltán egy konferencián tartok előadást a város-vidék dichotómiáról („Urban-rural relationship reconsideration. Spatial development: polycentric Hungary or rural development?”)

Úgy érzem, megtaláltam azt, amit igazán szeretek, amiben önmagam lehetek, és amit minden egyes áldott nap örömmel végezhetek. Az oktatás, a kutatás, a tudomány lett az én életem értelme. Ha üzenhetnék a füzesabonyi ifjúságnak valamit, akkor azt mondanám: „Menjetek és próbáljátok ki magatokat, hiszen a munkavégzés palettája rendkívül széles, és a végén meg fogjátok tudni, hogy mit szánt nektek a sors, ami már nem munka lesz, hanem hivatás!”