A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében minden év február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól a középfokú oktatási intézményekben.

1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

Kovács Béla (1908-1959) személyes drámájának felidézése is segít abban, hogy ne feledjük a szörnyű bűnöket és a rendszerré szerveződő törvénytelenséget.

A Kisgazdapárt titkára a párt centrumával és baloldalával tartott. A leghitelesebb és legnépszerűbb kisgazda vezetők közé tartozott, aki vállalta a nyílt konfrontációt a kommunistákkal, éppen ezért jelentett veszélyt a hatalom megragadására és kisajátítására készülő Rákosiéknak. Azonban azt nem tudták elérni, hogy a képviselőként mentelmi joggal rendelkező Kovácsot kiadja a parlament. Ezért a szovjet állambiztonságra maradt a piszkos munka. Koholt vádak alapján Szovjetunióba hurcolták, ahol életfogytiglani börtönre ítélték. A GULAG-on és a Ljubljankán ismerhette meg testközelből a létező szocializmus rémisztő valóságát. Mint annyi más politikai fogolynak, neki is Sztálin halála adott reményt a szabadulásra. Két és fél évet kellett még várnia, hogy 1955 novemberében hazahozzák, és újabb hat hónap következett magyar börtönökben, hogy szabadlábra helyezzék. Itt, ha lehet, még komiszabbul bántak vele, mint a Szovjetunióban, verték, megalázták. Egészsége megrendült a hosszú fogság alatt. 1956 áprilisa és októbere között visszavonultan élt Baranya megyében.

Az ’56-os forradalom során kapcsolódott be újra a közéletbe – olyannyira, hogy néhány napig Nagy Imre koalíciós kormányának tagja lehetett. A szovjet megszállást követően egy ideig abban bízott, hogy tárgyalásos úton sikerülhet a forradalom vívmányait legalább részben megőrizni, de hamar rájött, mindez látszat, Kádárék csupán időt akarnak nyerni az egyezkedéssel.

Kovács Béla ekkor már nagyon beteg volt. Ez is, meg az átélt megpróbáltatások, a szovjet fogságban szerezett tapasztalatok és a demokratikus kibontakozás reménytelensége is magyarázhatja, hogy képviselő lett a kádári bábparlamentben. Semmit nem ért az akkori világból és Kovács szorongatott helyzetéből, aki ezt ma árulásnak tekinti.

Mintegy 100 millióra szokás ma becsülni a kommunizmus összes halálos áldozatának számát. Ebből a szovjet területet nem számítva, mintegy 1 millióan halhattak meg Kelet-Európában.  Romsics Ignác történész szerint nincs olyan magyar család, amelyet így vagy úgy ne sújtott volna a kommunista represszió. 

Forrás>>