Bemutatkoznak a leendő elsős tanítók

Bartókné Tolnai Katalin vagyok, több, mint 30 éve az iskola dolgozója. Bár sok-sok éve koptatom már az „iskolapadot”, ennek ellenére úgy érzem, hogy megújuló lelkesedéssel tudom várni leendő elsőseimet. Első osztályosokat tanítani mindig nagy kihívás és óriási felelősség, hiszen a család ránk bízza gyermekét. A betűk és számok világába úgy kell elkalauzolnunk a lurkókat, hogy közben szeressék amit csinálunk, hogy kíváncsivá váljanak, s mindezt örömmel tegyék. Mindegyikük más-más személyiség, különböző érettségi szinten. Gondoljunk csak egy virágos kertre. Ott sem egyszerre nyílik minden virág. Van, amelyik az első napsugárra teljes pompájában virít és van, amelyik csak ősz végére, de előbb vagy később mindegyikben gyönyörködhetünk. 

Hogy mire számíthat egy leendő elsős?

Sok-sok játékra, barangolásra a betűk országába, megfejtjük a számok titkait, legyőzzük az ollótól való félelmünket. Megbarátkozunk a ceruzákkal, radírral, ecsetekkel, festékkel. Birtokunkba vesszük a hatalmas sportcsarnokot, kiénekeljük a magas c-t. Sakkozunk, táncolunk, verselünk, versenyzünk.

Szeretem, ha az osztályom tanulói több területen kipróbálják magukat. Minden törekvésüket támogatom, hiszen biztosan tudom, hogy mindenki jó valamiben. A mi feladatunk, hogy minden gyerekben felfedezzük az erősséget, hogy bátorítsuk, támogassuk.

Sok évi tanítás után iskolapadba ültem. Éreztem, hogy szeretném megújítani a tudásomat, felfrissíteni az ismereteimet, s mindezt ötvözni a tapasztalataimmal. Az egyetemi évek új lendületet adtak a munkámnak. Az a fajta pedagógus vagyok, aki szereti kipróbálni az új dolgokat. Ha hazamennek a gyerekek, s a szülők kérdésére csak annyit felelnek, hogy ma csak játszottunk, akkor elégedettek lehetünk. 

Végül szeretnék egy ajánlást adni a kedves szülőknek ahhoz, hogy hogyan készülhetnek az iskolára. 

Szeptemberben találkozunk. Mindenkit szeretettel várok!

Üdvözlettel: Bartókné Tolnai Katalin

Kalcsó Krisztinának hívnak, de legtöbbször inkább a gyerekek Kriszti nénije vagyok.  

Fiatalos lendülettel és lelkiismerettel várom szeptembertől leendő elsős osztályomat. Tudom mennyire nehéz egy gyermek életében az óvoda és az iskola közötti átmenet, de a megfelelő pedagógus segítségével nem tűnhet olyan félelmetesnek az iskola sem.

Tanító néniként nagyon közel áll a szívemhez az alsó tagozatos gyermekek világa. Könyv- és irodalomszerető emberként pedig elképzelhetetlennek tartom az oktatást az olvasás és a mesék megszerettetése nélkül. Éppen ezért minden lehetőséget meg szeretnék ragadni arra, hogy az osztályomba járó gyermekek egy közös kalandként tekintsenek az iskola első négy évére. 

A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne öljük ki az őszinte gyermeki kíváncsiságot tanulóinkból, hanem tápláljuk a hosszú éveken át tartó lelkesedésüket. Szeressen meg a gyermek tanulni, közösségben lenni és együttműködve varázslatos dolgokat létrehozni, hisz a tanulás végigkíséri életünket. Az iskola a lehetőségek kapuját tárja elénk, azonban nem mindegy, hogy ki fogja a kezünket, amikor átsétálunk rajta. 

Remélem, hogy az elsőseim olyan szeretettel fognak majd iskolába járni, amilyen szeretettel én is várom Őket.  Sok mozgásos, játékos feladat, élmények és türelem a hozzávalói a boldog kisiskolásoknak.

Kötelességemnek érzem segíteni a gyermekeket abban, hogy felfedezzék önmagukban a tehetséget, kihozzák magukból a maximumot. Szívügyem a játékos, élményalapú tanítás, az olvasás megszerettetése. Az iskolai nevelés rendkívül összetett számomra. A társakkal való együttműködést, a lelki- és testi egészséget, és a készségfejlesztést is egyaránt fontosnak tartom. Minden hozzám kerülő kisgyermek különleges és egyedi, mindenkiben lakozik valami kibontakoztatásra váró képesség. 

Ha a világot nem is tudom megváltani, de az én kis világomat az osztálytermen belül igenis szeretném. Mind e mellett nagyon fontos, hogy a szülőkkel jó viszonyt ápolva, közösen segítsük elő a gyermekek iskola iránti szeretetét.  Számomra fontos, hogy a gyerekek második otthonként tekintsenek az iskolára, ezt pedig a tanító kötelessége elősegíteni. 

Óriási szeretettel várok mindenkit szeptembertől!

Üdvözlettel: Kalcsó Krisztina

„Az álmok egy tanítóval kezdődnek, aki hisz benned, aki noszogat, ösztökél és fölsegít a következő lépcsőfokra.”

(Rather)