Három nap két határon túl
2019. februárjában
a SPAR üzletlánc pályázatot hirdetett Nyerő Osztálykirándulások címmel. 2019.
03. 28-án e-mailben értesültünk arról, hogy MEGNYERTÜK A FŐDÍJAT -
800 000 FT értékű utazási utalványt, amit osztálykirándulásra fordíthattuk.
Ez még mindig nagyon hihetetlennek tűnt egészen addig, míg a budapesti Yes
Travel utazási iroda munkatársa meg nem keresett telefonon azzal a kérdéssel,
hogy hová szeretnénk utazni.
Sok ötlet
merült fel, végül úgy döntöttünk, hogy Szlovákián keresztül Dél-Lengyelországot
célozzuk meg.
Június
5-én indultunk el világot látni, a 11 gyermek már napok óta izgatottan
készülődött az útra. A kísérő tanár nem különben, persze mindenki más miatt
izgult. 8 órakor indultunk, első állomásunk a szlovákiai Rozsnyó volt, ahol
bebizonyosodott az óriások padján, hogy a nagy hetedikesek igazán kicsik, csak
megfelelő pad kell hozzá, ahonnan még Peti lába sem ér le.
Az
óriások padja
Kis
pihenő után indultunk tovább Zakopánéba. A hegyek egyre magasabbak, az utak egyre
kacskaringósabbak lettek. A határt szint észre sem vettük, a Lengyelországban
folyó útfelújításokat azonban annál inkább.
Zakopánét
Lengyelország egyik leghíresebb üdülővárosaként tartják számon. Különleges
hangulatát a fából készült jellegzetes épületek adják, itt volt részünk az első
idegennyelvű élményekben. Ügyesen kértek a gyermekek fagyit angolul, s
megkóstoltuk a jellegzetes füstölt juhsajtot, az oscypecet is.
Zakopáne
Estére
értünk Krakkóba. A szállásunk a belváros egyik sétálóutcájában helyezkedett el,
így minden látványosság nagyon könnyen elérhető volt gyalog is számunkra. Este
a vacsora után azonban a csapat inkább az „aktív” pihenést választotta, így a
városnézést elnapoltuk.
Másnap
reggeli után nyakunkba vettük a várost, a főtéren (Rynek Glówny) megcsodáltuk
a Városházát és a reneszánsz Posztócsarnokot, majd a háromhajós Mária
bazilikát. A templom egyik tornyából óránként felharsan trombitán a híres
hejnal a világ négy égtája felé (a hejnal a magyar hajnal szóból ered, mely
Báthory István korában katonai ébresztőt, vagyis hajnalnótát jelentett és
jelent ma is). Útközben megkóstoltuk a jellegzetes krakkói kerek perecet az
obwarzaneket.
Krakkó: Mária bazilika, postakocsi,
perecárus, Posztócsarnok
Ezután felsétáltunk a Wawelbe a
krakkói királyi palotába, ahol 19 lengyel király uralkodott, s közülük 3 magyar király is volt. A vár megtekintése
után a Visztula partján megkerestük a Krakkót
rettegésben tartó sárkány szobrát, ami néhány percenkét valóban tüzet is okád.
A
délutánt a Krakkótól 50 kilométerre fekvő Zatorban töltöttük, ahol egy páratlan
vidámpark játékait próbáltuk ki. Ki bátran, ki bátrabban.
Másnap reggeli után indultunk
hazafelé. A tervek szerint a Szlovák paradicsomban található Dobsinai
jégbarlang volt utazásunk utolsó állomása. Bár kissé erőltetett menettel
sikerült elérnünk a barlang bejáratát, a kis erőfeszítésért kárpótolt minket a
több ezer éves jégtömbök és szobrok látványa.
Dobsinai jégbarlang
A hűvös séta után fáradtan, de
várakozva tettük meg az utolsó kilómétereket. Gyermekek és szülők egyaránt
örültek a szerencsés hazaérkezésnek. Az apró szuveníreken kívül rengeteg
élményt hoztunk haza magunkkal Lengyelországból, és sok-sok tanulságot,
kitartásról, barátságról, rugalmasságról és elfogadásról. Ezúton is köszönet
Fűzérné Tóth Erikának, aki mind a nyereményjátékban, mind az út során segítette
az osztályt.
Szűcsné Pócza Zsuzsanna
osztályfőnök
