D. TÓTH KRISZTA: LOLÁVAL AZ ÉLET – AVAGY, ÍGY TANUL VERSET A KAMASZ

2017. OKTÓBER 24. | DTK

Jézusmária! Még mindig itt tartunk? Hát minek, mondjátok, minek kell bemagoltatni egy 12 éves gyerekkel 31 versszaknyi ómagyart? Szép, szép A walesi bárdok, de mi haszna ennek, tényleg? Bevallom, így reagáltam, amikor Lola szeptember végén hazajött azzal, hogy cirka egy hónapjuk van megtanulni Arany János klasszikusát... Aztán nekiálltunk, és minden másképp alakult, mint ahogy elképzeltem. D. Tóth Kriszta írása.

Zsigeri tiltakozásom később nemcsak hogy árnyalódott, hanem azóta már háromszor kukoricára térdeltettem magam érte. Mert a kezdeti sokk és pánik után, ahogy szépen ráfordultunk a stratégiára és aztán a megoldásra, rájöttem, hogy ez a vers még mindig gyönyörű, és nagyon fontos. Utánozhatatlan ritmikája van, a magyar nyelv pedig olyan mesterien forog benne, hogy igen, nagyon jól teszi a nemzeti alaptanterv, amiért megtaníttatja a gyerekeinkkel. Arról nem is beszélve, hogy 
micsoda fontos és igaz fogalmakat sző ez a ballada rendkívül kifinomultan és tisztán a fiatalok tudatába egy olyan világban, ahol a hatalom és ellenzéke előszeretettel sajátít ki- és mérgez meg tiszta és igaz fogalmakat. Majd nyomtatja őket plakátra és hirdetőoszlopra.

Hazaszeretet, büszkeség, kurázsi, a hatalom megkérdőjelezésének képessége, igazságérzet... Arany János egy zseni, mi pedig az elmúlt hónapban örömmel simultunk rá a költőóriás zsenialitására, hátha nekünk is jut belőle valami. 

Igen ám, de 2017-et írunk, nem az 1850-es, 1860-as éveket... Itt ma mást jelent a lázadás, mint Aranynak akkoriban, ahogy máshogy élnek, máshogy tanulnak a ma gyerekei, mint a fiatalok anno. Más megoldásokra kellett rátalálnunk ahhoz, hogy ezt a hosszú, nehéz szöveget a gyerek a szíve-lelke-, és ne csak az agya részévé tegye. 

A stratégiánk a következő volt: 8+8+8+7 versszakos egységekre osztottuk a verset. Mindegyikre hagytunk egy-egy hétvégét, úgy, hogy néhány nap maradjon az összegyakorlásra is. Lola ugyanolyan grafomán, mint én, ezért minden etap úgy kezdődött, hogy kimásolta a tankönyvből egy jegyzetfüzetbe az adagot, persze színes tollakkal, mert miért ne. Aztán elolvastuk együtt. Ha volt valami, amit nem értett, megkérdezte. Ha én sem értettem, utánanéztünk. Ezután „egyedül maradt” egy kicsit a szöveggel, hogy memorizálja. Utána megint visszakapcsolódtam a folyamatba. 

Fél szemmel figyeltem, ahogy tanul, és elámultam a találékonyságán. Annyit korholjuk a Z generációs gyerekeinket, amiért mások, mint mi... „furcsák, szétszórtak, túldigitalizáltak, figyelemhiányosak, nem olvasnak, nem írnak eleget”, és a többi. Amit én most láttam, az a Z generáció pozitív tulajdonságainak esszenciája;

a találékonyság, a kreativitás, a multitaskolás képessége, a megoldásközpontúság, a digitália találékony hasznosítása, az önállóság, és a bátor irónia. 

Annyira tetszett nekem az a szabadság, ahogy ez a mai 12 éves hozzáfogott ennek a majd' 160 évvel ezelőtt íródott szövegnek az elsajátításához, hogy muszáj voltam megörökíteni a folyamatot.
Íme, Lola mechanizmus-mentes módszerei a verstanulásra: 

1. Fordítsd feje tetejére a világot!

Egyrészt azért, mert kamasz vagy. Másrészt, mert lehet, hogy így sokkal könnyebb lesz értelmezni a szöveget. Harmadrészt meg, mondjuk, kínodban, mert már nem tudsz mit kezdeni magaddal, miközben a vacsora készül, te pedig most kezdtél neki, és olyan nagyon kilátástalan ez az egész... A fejedbe friss vér áramlik és közben lenyújtod a lovaglóedzésen megfáradt lábaidat. Bónusz: a kutyatestvéred is szolidarít veled. Szerencsére ő nem fejjel lefelé.

2. Nézz Sinkovitsot!

Ha már úgyis annyit lógsz a YouTube-on, keress rá, hátha találsz egy jó feldolgozást. Naná, hogy találsz. A walesi bárdokból készült animált és énekelt változat is, de a lányom kedvence a nagy klasszikus: Sinkovits Imre előadása lett. Egyszer csak észrevettem, hogy minden nyolc versszakos adag elején felmegy a videómegosztóra, és megnézi, hogyan adja elő a balladát a színészóriás. Elképesztő volt látni, ahogy Sinkovits hat Lolára, beleborzongtam a gyönyörűségbe.

3. Szavalj... izé... banánnal!

Sinkovits Imre előadásán nyugodtan bátorodj föl és dramatizálj! Lola egy alapvetően gátlásos kamasz, aki egyáltalán nem szeret szerepelni. Vicces volt látni, ahogy néha kiáll a teraszra, és a szomszédok nagy örömére belekiabálja a kertváros csendjébe, hogy „Te tetted ezt, király!” (lásd a kiemelt fotót, fönt). Vagy megáll a nappali közepén, és egy tetszőleges kellékkel a kezében drámaian szaval (mondván: „tudom, hogy ez a Hamlet-póz, de ez a banán most idekívánkozik...”).

4. Használd (végre valami igazán jóra) a Snapchatet!

Mire nem jók az alkalmazások, ugye? A Snapchat például arra, hogy különböző virtuális maszkok segítségével videóra vedd a saját szavalásod részleteit, majd visszajátszva ellenőrizd, hol rontottad el. Ezen, mondjuk, szétröhögtem magam. Zseniális.

5. Multitask! (Igen, tudom, hogy van rá magyar szó: „Végezz egyidejűleg különböző cselekvéseket!”)

Ha már ebbe a generációba születtél, és amúgy is nehezedre esik egyetlenegy dologra figyelni, hát hasznosítsd ezen a téren szerzett képességeidet! Amikor már minden kötél szakad, és nagyon eleged van az egyre növekvő szövegmennyiségből, akkor növeszd hozzá a kezedhez a verset, és vidd magaddal, bármit is csinálsz. Itt például az látható, ahogy a gyerek muffin-sütés (vagyis dekorálás) közben gyakorol. Az eredmény garantált, előbb-utóbb tényleg rögzül a szöveg. Ráadásul hozzászoksz, hogy nem egy tökéletes hangszigetelésű, szuper nyugodt helyen szavalsz – lássuk be, egy osztályterem, még irodalomórán sem ilyen...

Ma, amikor ezeket a sorokat írom, október huszonharmadika van. Odakint ömlik az eső, és Lola a 31 megtanult versszakot gyakorolja a kanapén. A fenekén ülve. Nincs a kezében telefon. A szabadság és bátorság balladáját meséli Arany János szavaival egy mai 12 éves Magyarország fővárosában. Látom, ahogy együtt lélegzik a szöveggel, figyelem, ahogy érzi a ritmust, szinte énekli a dallamot. Mi ez, ha nem a boldogság?

A jövő héten felelés. Drukkoljatok neki!

D. Tóth Kriszta

kriszta-lolaval-az-elet---avagy-igy-tanul-verset-a-kamasz